Skip to content

A Celldömölki Városi Általános Iskola diákjai és pedagógusai nagy izgalommal vártuk az április 23-ai indulást. A Határtalanul! program erdélyi kirándulására prezentációkkal, kiselőadásokkal, kutatómunkával készültünk. Kíváncsiak voltunk, merre kalauzol majd bennünket Attila, az idegenvezetőnk, akivel Nagyváradon találkoztunk. Nagyváradon először a Püspöki Székesegyházat tekintettük meg. Megtudtuk, hogy a legnagyobb barokk templom Romániában. A várban sok érdekességet hallottunk többek között a kínzóeszközökről, majd elsétáltunk a Fekete Sas Épületegyütteshez. Az épületben egykor színház és bálterem, kaszinó és irodák is működtek. Mihai Viteazul szobráról kiderült, hogy elrontotta az alkotó, mert a ló mind a négy lába a földön van. A Szent László templom, az Állami Színház lenyűgöző épületei után láthattuk Ady Endre kedvenc cukrászdáját, beülhettünk a Holnap társaság tagjai mellé. A szoborcsoport fontos tájékozódási pont volt a szabadfoglalkozás alatt. Nagyvárad megismerése után elfoglaltuk szállásunkat, és megbeszéltük az első nap élményeit.

A második napon kiadós reggelit követően Nagyváradról Torockó felé vettük az irányt. A Királyhágón gyönyörködhettünk a csodás kilátásban. Körösfőn Kalotaszeg leglátványosabb református templomában a festett fakazettás mennyezet mindenkit lenyűgözött. A településen fejet hajtottunk Vasvári Pál emlékművénél, majd szabadidőnket a főutcán töltöttük, ahol a hosszú kirakodóvásáron népművészeti termékek között válogathattunk. Kolozsvár történelmi óvárosában található a legtöbb nevezetes látnivaló. Mátyás királyunkat ábrázoló szoborcsoport Fadrusz János alkotása. A Főtéren tett sétát követően ellátogattunk a Farkas utcai református templomba, ahol Attila énekelt nekünk. A templom előtt álló Sárkányölő Szent György-szobor a Kolozsvári testvérek munkája. Elsétáltunk a szép neoklasszicista épületben működő Babes-Bolyai Tudományegyetemhez, majd utunkat a Házsongárdi temetőben folytattuk. Az ott nyugvó jeles személyek síremlékei közül tisztelegtünk Dsida Jenő és Apáczai Csere János emléke előtt. A mozgalmas nap fáradalmait szálláshelyünkön, a Székelykő és az Ordaskő védelmében fekvő kis „ékszerdobozban”, Torockón pihentük ki. Attilától megtudtuk, hogy Torockón a Székelykő miatt úgy tűnik, hogy kétszer kel fel és nyugszik le a nap.

Harmadik napunk túrával indult. Torockószentgyörgy várának romjaihoz vezetett útunk. Megtudtuk, hogy a vár pusztulását a Habsburg császári ház fegyveresei okozták, akik Nagyenyed városát is feldúlták. Kellemesen fáradtan indultunk tovább Nagyenyedre és Gyulafehérvárra. A Maros jobb partján fekvő Nagyenyeden a Bethlen Gábor Református Kollégiumnál megemlékeztünk híres tanáraira és diákjaira. A gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház Erdély legjelentősebb román kori épülete. A magyar történelemben komoly szerepet játszó templomban nyugszik Hunyadi János. Tiszteletünk jeleként koszorút helyeztünk el a sírnál. Visszatérve Torockóra meglátogattuk a Szent Teréz Alapítvány Böjte Csaba által támogatott helyi központját, beszélgettünk a vezetővel, gyerekekkel. Az élménydús nap végén finom kürtőskalácsot, lekvárokat, szörpöket vásárolhattunk, majd a finom vacsora után megbeszéltük a nap eseményeit.

Szomorúan vettünk búcsút a Székelykőtől, a csodás tájtól, de utazásunkat folytatnunk kellett. Vártak ránk még szép helyek, érdekességek. Rögtön délelőtt Erdély egyik legismertebb, legnépszerűbb természeti kirándulóhelye, a Tordai-hasadék kápráztatott el bennünket. A szurdokban tett túraút felejthetetlen élmény mindnyájunknak. Torda másik fő látványossága, az évszázadok óta működő sóbánya. A föld alatt nemcsak sócsodákat, de óriáskereket és csónakázótavat is láthattunk. A bátrabbak ki is próbálták az óriáskereket. Hosszú út várt ezt követően ránk. Nagyszalontai szállásunk a Böjte Csaba atya által alapított Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonában volt. A szíves vendéglátás után az ott élő gyerekekkel beszélgettünk, játszottunk. (Sajnos, fociban jobbak voltak.) Olyan érzésünk volt, mintha most érkeztünk volna, és nem olyan, mintha másnap már indulnánk is haza. Pedig ez utóbbi történt.

Az Erdélyben töltött napok alatt csodás időnk volt. A búcsúzáshoz megérkezett az eső is. Szerencsére nem akadályozott bennünket abban, hogy emlékkoszorút helyezzünk el Arany János tiszteletére. A Csonkatoronyban található Arany János Emlékmúzeumot az Arany-emlékév keretében felújították. A bútorok, személyes tárgyak Arany László végakaratából kerültek Nagyszalontára. Az interaktív kiállításon Arany János életpályáját követhettük nyomon játékos feladatokon keresztül.

Attilának a Csonkatorony lábánál köszöntük meg a kedvességét, türelmét, a sok-sok hasznos és érdekes információt. Ő saját versének sorait osztotta meg velünk, köszönt el tőlünk. Nagyon jól éreztük magunkat a kirándulás alatt. Biztosak vagyunk abban, hogy visszatérünk még Erdélybe.

Kedves Osztályfőnökök!

Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat egy újabb, nagyszerű programmal ajándékozhatja meg karácsony előtt a gyerekeket!

  1. december 12-én 18 órakor a RAM Colosseumba várjuk a gyerekeket és kísérőiket, hogy egy gyönyörű mesét nézzenek meg, amelynek címe: Bogármese

 Kérlek, hirdessétek 3-6. évfolyamosoknak, csak a buszköltséget kell fizetni, ami kb. 3000 Ft lesz!

A jelentkezés határideje: 2018. november 22.

A jelentkezők névsorát és osztályát papíron szeretném.

Rövid története:

A bogártársadalmat a gonosz páncélfejű grafitbogarakról megvédő varázsvirágról, annak visszaszerzéséről és különféle bogárkákról szóló mesét Sárközi Gyula ötlete alapján írta meg Lázár Ervin és lánya, Lázár Zsófia. A sors úgy hozta, hogy a Bogármese lett a 2006-ban elhunyt Lázár Ervin utolsó története. A Budapesti Tavaszi Fesztivállal és a Nők Lapjával 2006-ban közösen bemutatott produkció már az első évben több mint ötven teltházas előadást élt meg, 2009 karácsonyán a Duna Televízió is a műsorára tűzte, a 125. jubileumi előadás 2010 novemberében volt, a darab sikere a premier óta töretlen. Az előadás igazi családi program, élmény, mese a szeretetről, a barátságról és a megértésről. A gyermektáncosok lenyűgöző teljesítménye, a színes forgatag és persze az előadás mondanivalója is hozzájárulnak a produkció töretlen sikeréhez. Az előadás különleges látványvilága Kentaur munkája, aki a mesefigurákat Faltisz Alexandra rajzai alapján keltette életre. Egyszer, amikor a gonosz páncélfejű grafitbogarak uralkodtak az erdőben, egy reggelre gyönyörű gyógyító erejű virág nőtt a rét közepén, és a varázsvirág visszakergette a szürkebogarakat a föld alá. Ám egy napon hatalmas vihar támadt, és letörte a varázsvirágot. A szárát a szarvasbogár vitte el a szél ellen támasztékul. A széthullott szirmokat különböző bogárkák, a hangyák, a legyek, a szeméthasznosító bogarak és a szkarabeuszok vitték magukkal, tartották fejük fölé az eső elől menekülve. Az ötödik szirom a Szivárványos Bogárkához került, de őt meglátták a föld alól kiszabaduló szürkebogarak. Majdnem elfogták, a karján meg is csípték, és bár elmenekült, de a csípéstől megbetegedett. Vajon sikerül-e új barátjának, a Csillagszemű Bogárkának még időben újra összeraknia a varázsvirágot, hogy meggyógyítsa vele Szivárványost, és elűzze a szürkebogarakat?

                                                                                                                                      Csizmazia Nóra

knv-bogarmese